annyi szépséget rejt a föld, ahol élek, mikor a virágok illattündérei az orromba szöknek... mikor a pillangók párossával tavasztáncukat járják... mikor az ősz utolsó levelét sóhajtva bízza a szélre, és mint egy tollpihe lassan szállva hull le a földre... mikor fázón remegsz a hóesésben, és lépteid nyomát megőrzi a friss hó... ha hátra nézel még láthatod... lassan eltemetődni... míg végül nem marad semmi...tovább mész tiszta tájra, mindig új és új szépségre vágyva... érezned kell, hinned, hogy mindig van miért menned...
¸,o¤o°`°o¤o,¸¸,o¤o°♥°o¤o,¸¸,o¤o°`°o¤o,¸
